Nekem is van apukám! [antikvár]

Részlet a könyvből: "Első fejezet Az apám rendőr, ezért gyakran bajba kerülök. Ott volt például az a múlt heti balhé is. Egy kölyök a telepről elkezdett velem üvöltözni, hogy az apám nem is rendőr, sőt én is csak egy ugyanolyan balkézről született kis suttyó vagyok, mint a többiek. Úgyhogy megütöttem, még csak nem is túl keményen, ő meg egyből rohant az anyjához, aki hívta a rendőrséget. - Jaj, Ryan! - sóhajtotta Anya fásultan, amikor két óra múlva csengettek, és két rendőr állt az ajtóban. - Mit csináltál már megint? Abban a percben tényleg sajnáltam, hogy megvertem azt a srácot. Na nem mintha nem érdemelte volna meg - az apámat senki sem szidhatja büntetlenül -, hanem anyám tekintete miatt. Annyira szomorúnak tűnt, hogy azt hittem, mindjárt elsírja magát, és tudtam, hogy erről egyedül én tehetek. Pedig nem akartam, hogy anyámnak még miattam is nyelnie keljen, megvolt neki a maga baja. - Sajnálom, Anya - mondtam, ahogy beengedte a két rendőrt az előszobába. - Egy gyerek beszólt valamit az apámra. - Ryan, sosem találkoztál az apáddal. Miért teszel úgy, mintha ismernéd, miért találsz ki róla folyton történeteket?"