Nem elfogyni! [antikvár]

Borítói kissé kopottasak.
Részlet a könyvből: A hazájától elszakadt árvamagyar családot alapított, mely védőbástyája lett az idegen népek közti vad megmaradási harcban. Nagycsaládban nőtt fel, ahol egy szegény befogadott, félárva gyerek számára is bőven jutott kenyér és féltő gondoskodás. Mivel fiú és lánytestvére egyaránt volt, testvérszeretetét minden irányba kisugározhatta. Adott és kapott a „kuckó" kifogyhatatlan melegéből. Gyakran járt lerúgott cipőben vagy kinőtt ruhákban, de ezekben is testvéreit érezhette. Soha nem irigyelte a kiöltöztetett árvaházi gyermekeket, akiknek szájában megkeseredett az étel. Magyarságára büszke édesapja és csibéit szárnya alá gyűjtő édesanyja ma is boldog szülőképként lobognak előtte. Később, fészekrakás után hirtelen azon vette észre magát, hogy most már ő a magyarságát féltő édesapa. Fiai és lányai figyelmeztetik, ha este meseolvasás közben nem egyformán sugározza rájuk simogató apai tekintetét. Gyerekeiért téblábolva felmenti magát az ön-marcangolás kínos terheitől. Cselekedeteinek biztos célja népes, megtartó családja. Harcának jutalma két hamvas, ölelő kar, mely, ha nyakát átfonja, minden gondját leveszik róla. Bő kézzel osztja az odafigyelő meghallgatást, az együtt érző törődést és a férfias biztatást egyaránt. Szellemi javakat, gondosan elosztott szeretetet, valami nagy-nagy védelmet osztogat. Mert tudja: az idegen népek közti vad tülekedésben védőbástya a család. Lelkünk tisztaságát, anyanyelvünk épségét, fajtánk büszke jeleit ez őrzi mindörökre. Mert a hazájától elszakadt árvamagyar szeret minden népet, de féltve óvja magyar családját, mely végvár, minden időben.