Nem haragszom a hegyre [antikvár]

Ez a könyv az idegenben megélt napok valóságos története, amikor a "lét/nemlét" mérleghintája percenként, óránként, naponként billent újra meg újra hol egyik, hol másik irányba. Azon napok csatái, amikor egyik percben sem lehetett tudni, ez a libikóka mely helyzetében állapodik meg végleg - de muszáj volt hinni a dolgok kedvező kimenetelében. Bármi áron is, muszáj volt hinni. Soraimat biztatásnak szánom mindazoknak, akik elbizonytalanodnak egy kilátástalannak vélt helyzetben és tudom, hogy csakis így, a maga cenzúrálatlan mezítelenségében lehet hiteles segítség. Sok mindent ki kellett hagynom, de hozzá semmit nem tettem. Sem a történethez, sem a jellemekhez, sem az érzésekhez. A blogot is és a pszichiáterrel folytatott levelezést is meg kellett vágnom, de minden idézett részt az eredeti szövegekből ollóztam, szóról-szóra. Könyvem egyben óda Briancon városához is: a brianconi intenzív osztály dolgozóihoz, a város hivatalnokaihoz és az ott élő francia emberekhez. Tisztelgés dr. Lehóczky Pál pszichiáter odaadó munkája, valamint a hokisok és a többi önzetlen segítőnk embersége előtt. Nem titkolt szándékom továbbá, hogy Máté fiam példaként állítsam, aki életigenlésből, akaratból és kitartásból is jelesre vizsgázott.