Nem hátráltam meg [antikvár]

7. Drága Mirjam! Kérésedre nekifogok, hogy leírjam gondolataimat a Kár-melről. Nagyon szépnek találom, hogy ádvent első vasárnapján fogalmazódott meg ez a kérés, A várakozás, a virrasztás, az új egyházi év, az újrakezdés lehetősége - ennek kegyelmi erőterében kezdhetek neki az írásnak. Bevallom, nagyon nehéz feladatnak érzem: félek, hogy sokszor érthetetlen lesz, amit írok. Az Úristen nagyon egyszerű és rejtett úton vezetett engem. Mégis nekifogok ennek a munkának az engedelmesség erejében. Úgy imádkozom, ahogy két éve, amikor azt kérted, imádkozzam jelöltekért: „ Uram, Istenem, a^ engedelmesség nevében hallgasd meg e^ a kérésünket. S kérlek, tedd meg et^ alázatosság miatt is, amellyel a^ én imáimra hí^ák e^t a sí^ándékot." Most is kérem a Jóistent, hogy a te alázatodért segítsen meg az írásban, s mindennap súgja meg, mit írjak, 5