Nem is olyan rendes srác [antikvár]

1 . FEJEZET SAMANTHA Ma reggel újra a laktanyában szexelünk. Forrón és hevesen. Az ellenség egyre közeleg — lehet, hogy nem jutunk ki innen élve. Robbanásoktól morajlik az ég, akárcsak a bugyim. Izzadok. Ian korábban terepmintás katonai egyenruhát viselt, de azt a fogaimmal már letéptem róla. Innen tudom, hogy álmodom - ennyire nem bánok ügyesen a számmal. A valóságban a fogam beletörne a cipzárjába. Az ébresztőórám kilő egy újabb figyelmeztető lövést. Az ébredező gondolataim szinte kiabálnak: Kelj fel, elfogsz késni! Még inkább begubózom a takaró alatt, a tudatalattim pedig átveszi az irányítást. Álom-Ian átvet a vállán, mintha valamilyen becsületérmet szeretne elnyerni, és nekinyom egy fém emeletes ágynak. Még egy biztos tünete annak, hogy álmodom, hogy bár a fenekem beleütközik az ágy sarkába, mégsem érzek fájdalmat. Belém hatol, az ágykeret zörögni kezd. Ujjaimmal végigkarmolom a hátát. - Le fogunk bukni, közlegény — nyögök fel.