Nem leszek elérhető, soha többé [antikvár]

1. Melusina vagyok, derékig csábos, onnan lefelé nyálkás kígyó a testem. Gerald szeretett volna megszabadulni a hasonlatoktól, azt mondta, hemzsegnek a szövegeiben, mint a tetvek, bár soha ne jutott volna eszébe, hogy az én költői művészetemet Melusinához hasonlítsa. Szerinte a dagályos bőbeszédűség úgy hozzám van nőve, mint ahhoz a szép nőhöz a halfarok, örökre és végérvényesen. Hányszor, de hányszor dorgált, hogy meditáció nélkül ne is fogjak tollat a kezembe, ezerszer kérdőre vont, miért nem olvasom át, javítom, mielőtt leadom az írásaimat. Toll és papír nélkül egy lépést sem teszek, azonnal rögzítem, bármit látok, észlelek, nincs arra idő, hogy addig csinosítsam, míg a végén kiverem belőle az életet. Gerald papírjain a dühödt áthúzások miatt szinte semmi nem olvasható, csak a szabad kiáramlás, a szárnyalás kudarca nem irigylem a másolót, sem a nyomdászt. Az olvasó elé hazugság kerül, semmi, de semmi sem abból, ami a kézirat csataterén a betűk, szavak, mondatok hörgő haláltusájában pulzált. Ezen a szigeten, ahol most vagyok, a formák, a színek és a hangok az eksztázisig ingerelnek, és éppen itt jutott eszembe, hogy megírjam a visszaemlékezéseimet. Olvastam valahol,