Nem mondja ki a nevét [antikvár]

INTRO „Animus meminisse horret"2 Miből táplálkozol? Szennyből, dühből? Megsárgult lapok érintése idéz meg? Egy elmúlt nyár hoz vissza, vagy te mennél oda? Mi tart vissza? Kicsit szomorkás a Esik. Napok óta. Mielőtt átvágom a torkát, doktor úr, beszélgessünk egy kicsit. Én voltam az, aki kiskorában leverte a fecskefészket. Csak. Én voltam az, aki szerette a rózsaszirmokról lenyalogatni a harmatot. Nem volt édes. Who want some come get some who want some come get some 3 A rák vagyok, a gyulladás a bőröd alatt, a beleidben burjánzók, mint egy kibaszott idegen. Nem ismersz, mert nem ismerhetsz, megismerhetetlenné te tettél. És ezt mind hagyni fogod, hagyod, hogy széttépjelek, beléd hatoljak és kizsigereljelek. Az utamban állsz, és én eltöröllek, mint egy szarrágó bogarat. Az utamban állsz, és ezt nem viselem el. Nem vagyok a te fajtád, csak üzenni szeretnék oda, a koponyád mögé, hogy nem fogom elsietni a kivégzésed. Minden cuppanós pillanatát élvezni akarom, cvikipuszi dédapádnak. Megfürdöm benned, a vérnedves