Nem sírunk, nem nevetünk [antikvár]

Berkovits György szinte valamennyi novellájának alaphelyzete: a beszélgetés, az intim vallomás. Az események tehát nem a novella tematikai körén belül történnek meg, hanem - általában - utólag értesülünk róluk, rendszerint az események fő- és mellékszereplőinek immár minősítő elbeszéléséből. A minősítés persze mindig szubjektív, hiszen a beszélők saját múltjukról vallanak, saját életük gubancait bogozzák. A múlt történései szembesülnek a mesélő vagy a hallgató jelen tudati állapotának értékeivel, normáival: megértéssel, értetlenséggel, megbocsátással, elutasítással, cinizmussal - szituációtól és személyiségtől függően. De ezek az elbeszélések nem a hagyományos keretes novellák mintájára íródtak. Berkovits György a széppróza legtömörebb műfajában újított, és hozta létre azt a non fictionre építő, de valójában ízig-vérig szépirodalmi műfaj-variációt, amit talán nem is volna túlzás novella-verité-nek nevezni, egyszerre hangsúlyozva az egyértelműen szépirodalmi indíttatást és a mellette is megőrzött dokumentarista valóságábrázolás jelenlétét. Mert a szépíró Berkovits Györgyöt nem a tudományosan is feldolgozható, értékelhető társadalomlélektani tanulság érdekli elsősorban, hanem e novellák különös figurái, helyzetei, a történelmi-politikai múlt és jelen eseményeinek, atmoszférájának hatása az emberi sorsokra. A legkülönfélébb emberi sorsokra. És kutatja, ábrázolja ezt olyan valóságismerettel és irodalmi hitellel, hogy szereplői valamennyien személyes ismerőseinkké válnak, indulatos azonosulásra vagy még indulatosabb elutasításra késztetnek, mert olykor - az író jóvoltából - jobban ismerjük őket, mint ők önmagukat. Legyenek akár meghasonlott értelmiségiek, mellőzött veteránok, kisiklott életű fiatalok, pszichopaták, tragikus sorsú parasztasszonyok, vagy a közép-európai történelem megnyomorítottjai. Határtalanul széles spektrum ez, amelynek az író valamennyi árnyalatát ismeri. Ismeri és megjeleníti. Kendőzetlenül, tiszteletre méltó szókimondással, a vélt tabukat is félrelökve. És ami talán a legfontosabb: lebilincselő olvasmányossággal.