Nem tovább a halálnál [antikvár]

Az a szép fiatalasszonyAz a szép fiatalasszony, hej, ele nagyon szép az a fiatalasszony.Katinak hívják, és dús haja közöttaz éjszaka alszik csendes horkolással.Van egy kisfia, gyönyörű, eleven, mint az anyja:Laji a neve, csak kár, hogy nem az én gyermekem.Azt mondja Katim: ura verte, tépte őt(micsoda ember-állat), Kati, én soha nem bántlak.Azt mondja, elválik tőle, mert engem szeret, és kért,szeressem én is nagyon. Én nagyon szeretem.Egyszer egy kávéházban a szemébe néztem.(Angol puncsot ittunk, drága puncs volt,de én nem sajnáltam a pénzt, és feketét ittunk,és a fekete hasonlított Kati hajára.)Szemébe néztem, és a szeme égett, mint a szerelmeseké.Én még csak filmen láttam ilyen égő szemeket, bárazt mondják, a színészek nem tudnak szeretni.Ott, a kávéházban végigsimítottam a kezét.Hú, meleg keze volt, még fiatal, 21 éves, és engem szeret - a Kati. Hazafelé megcsókoltam a száját. A szája is szép: vékony és ízletes.Kicsi Katim szája, nincsen neki párja. Ő is visszacsókolt. Mondom, hogy nagyon szeret engem. Azt mondta, nekem is szép szám van, s a szemem bánatos, mint Adyé. A kapunál is megálltunk csókolózni. Nagyon szerettük egymást. A nyelvünket is megcsókoltuk; puha, édes volt a nyelve. Az enyém is az, ő mondta. Ott, a kapunál megérintettem a mellét. Kemény, kicsi melle volt, de elvette a kezemet, és azt mondta: ne legyek durva, s hogy szépen szeressem őt. Aztán nem mertemtöbbször odanyúlni.Pedig szeretem a Katit, mindent szeretek rajta: a szemét, a haját, a nyelvét; a mellét is szeretem, de