Nem voltam kalandor [antikvár]

Részlet: "Az élet pompás dolog, mihelyt az ember nem veszi komolyan.. " (Henry de Montherlant) ... Az első magyar vers, amely megmaradt bennem, Kisfaludy Sándor egyik költeményének első két sora volt. „Ülj mellém a kandallóhoz, Fel van szítva melege". De az is lehet, hogy nem két sorba írta a költő, hanem egybe. Az agyamba azonban két sorba rakódott, mint két finom, selymes, puha réteg. Ne csodálkozzál, barátom, több ilyen lírai fogalmazást nem hallasz tőlem. Ezzel már ki is merültem. Akkor tévedek csak érzelmes területre, ha eszembe jut ez a vers. Most azért jutott eszembe, mert mesélni szeretnék neked. Szóval ez a két verssor maradt meg bennem legmélyebben, ez a két sor oltott be a magyar nyelvvel.