Néma jégtáblák I-II. [antikvár]

Részlet a műből: "Verőfényes napsütésben fürdött a greenwichi kikötő. A friss északkeleti szél pompás időt ígért a hajózáshoz. A rakparton vidáman, várakozva, egymás hegyén-hátán tolongtak az emberek, zeneszó szállt a víz felett, és minden szem a két vitorlásra meredt, amely árbocain zászlócskákkal, szalagokkal, teljes díszben várta, hogy kifuthasson - ahogy nemes paripák várakoznak a verseny kezdetére. Eltaszítottak egy csónakot,a parttól; a hajók felé tartott. Farán a Brit tengernagyi Hivatal zászlaja lengett. - Nézd csak, Mabel! - kiáltott fel a sokaságban egy idősebb úr, és lefelé mutatott. - Az urak a Tengernagyi Hivatalból, ott meg az öreg mister Barrow! A megszólított asszony áthajolt a korláton, hogy jobban lássa a rendjelekkel díszített, egyenruhás férfiakat. Az öreg Barrow, hosszú évek óta a Brit Tengernagyi Hivatal elnöke, szálegyenesen állt a csónak közepén, és büszkén nézett a két hajóra. Ez a vállalkozás az ő műve, most válóra válik legkedvesebb terve: ezek a vitorlások szabaddá tehetik az angol kereskedelem számára a legrövidebb utat Kína felé."