Néma küzdelem [antikvár]

Részlet a műből: ELSŐ FEJEZET Napok óta tart a kietlen, hideg őszi esőzés. Sár, mocsok, elhagyatottság és vigasztalanság az egész környék. Fátlan agyaghegyek emelkednek egymás mellett hosszú vonulatban a Kárpátok felé, tele vízmosásokkal, omlásokkal, csúf ráncokkal, összevissza nőtt tövisbokrokkal. Sovány, pataverte, kopár juhlegelő az egész. Az egyetlen utat, amely a Fundáturán átvezet, meredek, szürkepalás omláson vágták be a hegy kopasz oldalába és meredek ívben csúszik lefelé Kolozsvár irányába. Az agyagdombokon túl többezer hold termékeny vidék kezdődik: az uradalmak világa tanyákkal és udvarházakkal a századokon át kiveszett és elpusztult magyar települések helyén. A szétszórt, egymástól távol eső román falvak egyelőre még a völgy túlsó oldalán verődtek össze a fatemplomok körül. Kezdetleges, vályogból vert, kékre mázolt kunyhók tenyérnyi ablakokkal, trágyával kevert agyagpadlóval, magas, fekete gombás szalmatetőkkel, rekedt kutyákkal. A vesszőből körbe font ólakban néhány sovány barom, rideg, kócos malac fázik a saját piszkában, és a házak büdös füstje megszorult a völgyben. A torkolaton túl hatalmas legelő kezdődik, a pásztorok világa, kiknek domboldalba vájt gödör a lakása, gyep téglákból van az ágya, rajta törött szalma. Vagyona néhány zsíros, fekete ing, tüsző és condra, kapca és bocskor, kormos üst és fatégely. Csendesek, igénytelenek, türelmesek és hallgatagok. Semmi meg nem rendíti őket. Ha baj van, vészedelem támad, vagy az istennyila üt be, hirtelen vissza-keresztet vetnek magukra és azzal el is múlik a gonosz. Csak a bosszút őrzik meg feledés nélkül. Addig egykedvűen ülnek a vackukon, arcukon nő a szőr. Várják a jövőt, mert a jövendő biztosan eljön. Tudják. Mondta a Domnu Párinte. Arról is tudnak, hogy arra, a hegyeken túl sokan vannak. Soknapi járóföldre mind román, román Egész ország, erős falvakkal, kőházakkal, arany, kettős keresztekkel szent templomok, városok és király. Nagyszakállas király fényes palotában, aki egyszer értük jön. Beszélik a kalugerek, kik az erdőkön át éjszaka idején közéjük ereszkednek, megszentelik a preszkurát és elviszik a bajt, csapást, betegséget. Ilyenkor a csattogó fogú, Nem.