Néma küzdelem [antikvár]

Részlet:"1Napok óta tart a kietlen, hideg őszi esőzés. Sár, mocsok, elhagyatottság és vigasztalanság az egész környék. Fátlan agyaghegyek emelkednek egymás mellett hosszú vonulatban a Kárpátok felé tele vízmosásokkal, omlásokkal, csúf ráncokkal, összevissza nőtt tövisbokrokkal. sovány, pata verte, kopár juhlegelő az egész. Az egyetlen utat, amely a Fundaturán átvezet, meredek, szürke palás omlások vágták be a hegy kopasz oldalába és meredek ívben csúszik lefelé Kolozsvár irányába. Az agyagdombokon túl több ezer hold termékeny vidék kezdődik: az uradalmak világa tanyákkal és udvarházakkal a századokon át kiveszett és elpusztult magyar települések helyén. A szétszórt, egymástól távol eső román falvak egyelőre még a völgy túlsó oldalán verődtek össze a fatemplomok körül. Kezdetleges, vályogból vert, kékre mázolt kunyhók tenyérnyi ablakokkal, trágyával kevert agyagpadlóval, magas, fekete, gombás szalmatetőkkel, rekedt kutyákkal. A vesszőből körbe font ólakban néhány sovány barom, rideg, kócos malac fázik a saját piszkában és a házak büdös füstje megszorult a völgyben."