Néma szökőkút [antikvár]

Részlet: Az Istvánffy-kastély előtt nagy rajban rebbentek föl a galambok. Fehérek és szürkék, gyöngyszínűek és halványbarnák. Hosszan keringtek a kastély-park hatalmas fái fölött, néha letelepedtek a bejáró négy szál sudár nyárfájára, aztán kacérkodtak a platánok és hársak lombjaival, végül a szökőkútra néző fehér függönyös ablakok terrasza előtt állapodtak meg a virító rózsalugas fölött. A napfény harsogva táncolt az égen, fehér fénybe vonta a határt s a kastély kifehérlő, büszke homlokzatát. Fülledten forró augusztusi délután volt, a kisvárosból csak néha hangzott föl egy-egy tova haladó szekér zörgése. A kastély körül, a kastély lábainál hódolatosan meghúzódó apró polgári házak zöldre festett zsalugáterei sűrűn behúzva hunyorognak a Kristóf-tér fái álmosan haldokolták a hosszú kánikula kábító hőségét. Csend volt a városkában, a városka parkjában és a büszke Istvánffy-kastély ódon termeiben. Az emberek aludtak vagy a hegyre ráboruló erdők hűvösébe menekültek.