Német Máté koma 1792 [antikvár]

ELSŐ RÉSZ Elöljáró levele a szerzőnek Mindég az vala kívánságom, hogy az elöljáró beszédeket elmellőzhessem, mert az én vélekedésem szerént nem a szerzőnek kellene a maga munkája mellett beszélleni, hanem a munkának a szerző mellett, most azonban szükségesnek találom ezeket előrebocsájtani. Ezen titulusból, a Német Máté koma, sokan az én olvasóim közül azon gondolatra vetemedhetnének, hogy a jelenvaló román' az ortodoxiától oly igen legyaláztatott Compere Matthieu-ne\â példázatja vagy talán éppen lefordítása légyen, kéntelen vagyok tehát az olvasót arról bizonyossá tenni, hogy az én Német Máté komám^ az első betűtől fogva egészlen az utolsóig saját találmányomnak szüleménye, és hogy ennek - a nevet kivévén - legkisebb hasonlatossága se légyen a francia Mátéval. Minek függesztettem mindazonáltal az én románom eleibe ezen titulust, ennek ugyan, megvallom, nem tudnám elegendő fundamentomát adni, hacsak azt nem, hogy ez éppen azon okból történt, amelyből Voltér az optimizmusról szóló remekjét Kandidének, és Pezzl a magájét Faustinnek* nevezte. Tudniillik, mivel nékiek és nékem úgy tetszett. Végre úgy gondolom, hogy a tudósabb olvasónak, főképp a románokban, nemigen szükséges a tituluson felakadni, és hogy éppen oly helytelen dolog légyen egy autort ezen pontban kérdőre vonni, mint egy apától annak okát tudakozni, miért kereszteltette a maga gyermekét Máténak és nem Gáspárnak.^ Első cikkely A szerencsés sziget. A Déli-tengeren' a 18. és 19. grádus között a közép-abroncs' alatt fekszik egy kisded sziget kaláris" kősziklákkal úgy környülvétetve, hogy csak egy szűk njóláson, kisded csónakoknak enged menedékhelyet. Ezen kőszikláknak köszönheti ezen sziget, hogy azt se Vallis kapitány,' se Koók'" a bri-tanniai felség nevében hatalma alá nem hajthatta. Itten a lakosok szerencsés tudatlanságban élnek. Semmi köntöst nem viselnek, csupán az ártatlanságnak köntösét. Eledelek kókuszpálma s egyéb termőfák gyümölcse. Nem ősmérik ők se a himlőnek mérgét, se egyéb ragadozó nyavaláknak nemeit, melyeket a módos franciák szegény Otaite" lakosai közt elhintettek. Nincsenek itten se köszvényes, se hypochondria-cus, sem pedig aranyeres emberek, szóval nem találtatnak semmiféle nyavalák nemei, melyek a megvilágosított európaiaknak tulajdonai, és ami kipaUérozott ízlésüknek gyümölcsei. 15