Nevetséges szerelmek [antikvár]

"Az első nevetséges szerelem 1958-ban íródott és az Én, a búbánatos Isten címet viselte. Akkoriban a Kulcstulajdonosok című drámán dolgoztam-gyötrődtem, és a munka szünetében, pihenésképpen; kikapcsolódás gyanánt írtam meg életem első elbeszélését - könnyedén, élvezettel. Csak később, kellő távlatból visszatekintve eszméltem rá, hogy ez a könnyedség és élvezet nem annak volt a jele, hogy ez a minden verejtékes erőlködés nélkül papírra vetett elbeszélés afféle mellékes, jelentéktelen ujjgyakorlat lett volna, éppen ellenkezőleg, ahogy mondani szokás, ebben a műben leltem meg először önmagamat, találtam rá hangnememre, sajátságos, a világtól és saját életemtől való ironikus távolságtartásra, ekkor lett belőlem regényíró /potenciális regényíró/, ettől a pillanattól datálódik egyenes ívű irodalmi fejlődésem, amely ugyan továbbra is bővelkedett meglepetésekben, ám alapvető fordulatot, irányváltást nem hozott." A "Nevetséges szerelmek" című elbeszélésciklus további írásai 1958 és 1963 között születnek és jelennek meg - folytatásban, összesen három füzetben. 1970 elején a három füzetet egy kötetben is kiadják Ezt a kiadást dolgozza át, komponálja újra a szerző az ugyancsak 1970-es francia, majd az 1991-es cseh kiadás számára. Most e legutolsó, az író által véglegesnek és hitelesnek tekintett változatot veheti kézbe a magyar olvasó.