Névtelenek balladája [antikvár]

Részlet a kötetből: SOSEM lehet tudni, hogy mi sül ki belőle, ha egy öreg ember nekiül megírni az ő régmult ifjúságának a történetét; mert még ha vissza is tud emlékezni mindenre, akkor is csak a hűlt emlékei maradtak meg az idő múlásával; és akármilyen jól fel is tudja idézni a multat, olyan színdarabot kell eljátszatnia, melynek szereplői már halottak s ahol a színfalakat már eltologatták... Emlékszem, hogy nemrégiben, amikor New Yorkban jártunk, megnéztük a Lear király egyik előadását és Hammond Drice olyan kitűnően játszotta benne az agg királyt, hogy másnap úgy éreztem, el keld mennem hozzá újra és el kell mondanom neki, mennyire meghatott a játéka és milyen sok mindenit megértettem belőle. Talán már aznap este is felkerestem volna az öltözőjében, ha vissza nem riadok attól a gondolattól, hogy szemtől-szembe lássak egy ilyen híres és érdekes embert, egy ilyen tüneményes nagy színészt - nekünk ugyanis odahaza, a Pennsylvania állambeli York városkában, ahol még most is lakom, nincsen színházunk -, úgyhogy másnapra halasztottam a dolgot. Másnap aztán a feleségem addig nógatott, míg csakugyan elmentem a színházba; mert akármilyen nehézkes és elfogódott vagyok is az ilyen nagyvárosi ügyekben, tény az, hogy kél szer voltam -képviselő az országgyűlésien és sohasem politikai fogásokkal ügyeskedtem be magam oda, egyszer a Kongresszusnak is tagja voltam, az ügyvédi mesterségemben pedig mindig úgy igyekeztem szolgálni a jogot, hogy az igazságot is -szolgáljam vele, necsak a kenyereimet keressem meg általa.