New York regénye [antikvár]

Részlet a könyvből: "Daisy Dunbar halkan kopogtatott a fürdőszoba ajtatján. - A telefonhoz jöhetne, Mr. Coleman? - kérdezte lágy, déli hangján - Miss Gibboney keresi. - Miss Gibboney? - kiáltott fel Gaillard Coleman meglepetten. - Hogyne tudnék! Mondja neki mindjárt ott leszek. Gyorsan letörölte arcáról a habot és a telefonhoz sietett. - Hello, Elinor! - kiáltott a kagylóba szivélyesn. - Hello, Gay! - hangzott fel a drót túlsó végén Elinor Gibboney hangja. - Remélem, nem a fürdőkádból ugrattalak ki? - Nem, már éppen kész voltam a borotválkozással. Nahát, ez aztán kellemes meglepetés! Mikor érkeztél meg? - Megvallom, magam is meg vagyok egy kicsit lepve - felelte Elinor. - Ma reggel jöttem meg. És milyen kihalt várost találtam! Pestis pusztított tán távollétemben New Yorkban? - Még nem - nevetett fel Gay. - De ma ünnep van és mindenki kirándult virágot szedni. - Hát csak ez a baj? Mondhatom, olyan a város, mintha a régészek ásták volna ki... olyan, mint Pompeji. - Hogy vagy Elinor és hogy ízlett a vidéki élet? - Oh, pompásan éreztem magam: tele vagyok vitaminokkal és a többivel... Minden csikót megültem a Rockytól nyugatra és gyönyörű szürke szemeimet végiglegeltettem minden cowboyon. De mondd csak, nem te voltál véletlenül az, akinek levelet írtam Európába?"