Nickleby Miklós élete és kalandjai I-II. [antikvár]

Élt egyszer Devonshire grófságnak egy félreeső részében bizonyos Godfrey Nickleby nevű érdemes úriember, aki meglehetős későn vette a fejébe, hogy meg kell házasodnia, s nem lévén sem elég fiatal, sem elég gazdag, hogy vagyonos hölgy kezére pályázhassék, puszta vonzalomból vette feleségül régi szerelmét, aki ugyanebből az okból ment hozzá : mint amikor két ember nem engedheti meg magának, hogy pénzbe kártyázzék és leül néha egy csöndes játszmához csak úgy - szerelemből. Némely rosszmájú emberek, akik nem jó szemmel nézik a házaséletet, esetleg azt tanácsolhatnák e helyen, hogy e derék párt jobb lesz egy ökölpárbaj hőseihez hasonlítani, akik, ha a szerencse nem kedvez nekik és kevesen fogadnak rájuk, lovagiasan nekilátnak a verekedés puszta gyönyörűségéért; s egy tekintetben csakugyan helytálló volna ez a hasonlat, mert valamint a kalandos kedvű ökölvívó-pár utóbb körbejár a kalapjával s a nézők jóságától várja, hogy legyen miből áldomást csapnia, - hasonlóképen Godfrey Nickleby úr és az ő párja is töprengve nézett ki a nagyvilágba a mézeshetek elmultával, s jóformán a véletlenre bízta, hogy javítson kettejük helyzetén. Nickleby úr jövedelme, házassága idején, hatvan és nyolcvan font közt ingadozott - évenkint. Hiszen ember van elég a világon, Isten a tudója, - Londonban meg (itt lakott ez időben Nickleby úr) éppen nem lehet gyér népességről panaszkodni.