Nikotin City [antikvár]

- Na mit szólsz, Tom? - kérdezte Mateusz, és hátralépett párat, hogy jobban szemügyre vehesse a művét.-Egy kupac szar - felelte Tom.-Francokat! Ez egy első osztályú metrószerelvény -vágott vissza a férfi vigyorogva. - Tökéletes!A tákolmányt egy hatalmas, kráterszerű gödörben állították fel, ahol bokáig ért a sár és a szennyvíz. Távolról sem hasonlított metrószerelvényre, de mutatott némi hasonlóságot egy totálkáros sínautóval. Összedobált fémhulladékból és mindenféle egymáshoz hegesztett járműalkatrészből készült, az alvázához pedig tizenhat jókora, traktorkerékből származó acélfelni kapcsolódott. Egy határozottan görbe sínpáron állt, amely a gödör alján heverő betoncső sötéten ásító bejáratához vezetett.-Ugye tudod, hogy a metró árammal működik? Kíváncsi leszek, mi történik, ha feszültség alá helyezed a síneket, így, hogy az egész vágány a víz alatt van.-Nyugi, majd megoldom! Én vagyok a mérnök, TE csak egy rohadt üzengető vagy, aki még üzengetni sem képes!-Na persze! - Tom hangjában sértődöttség bujkált. - Nyilván az én hibám, hogy nem értük el időben az isteneket.