Nincs emberem [antikvár]

Két regény – egy regényben. A főhős talál egy kéziratot, mely – más környezetben, más díszletek között – saját sorsát vetíti elé, a létezés szélesebb, keresztúti távlatába helyezve, s mintegy beteljesítve azt. Így fonódik össze a kettő, s olykor egy-egy mondat „áthallása” erősíti a napjainkban játszódó kalandos történetet, melyben az egyéni utak hátterében kibontakozik az 1990 utáni évek Magyarországának társadalmi közérzete.