Nincs megállás [antikvár]

ELŐSZÓ Ez A KÖTET a sz&rző két ismeretlen kisregényét mutatja be. Első írásai közül valók, az 1932—33. évekből. Az új olvasó tehát az akkor még kezdő író indulásával ismerkedheiik meg. Mégpedig olyan kezdő író első próbálkozásaival, aki irodalmi pályafutása elején könnyebben bánt a nehéz kalapácsokkal és fűrészekkel, mint a tollal. Ismerte ugyan az élőszó tömegmozgósító erejét s használta is hatásosan a munkások gyűlésein, de tollat fogó nehéz keze és a kéziratba akadozó pennahegy lelemaradozott nyargaló képzelete mögött. Ráadásul azt sem tudta még, hogy az író mesélőkedve mennyire térhet el a valóságtól. Szépítse-e avagy olyannak rajzolja, amilyennek látszik. Szerző az utóbbi mellett döntött, mert vádolni és támadni kívánt egyszerre: a harmincas évek valósága igen alkalmas volt erre. A nagy gazdasági világválság idejét éltük akkor Romániában. Munkanélküliség, nyomor, üldöztetés, börtön és nemzeti elnyomás tizedelte a munkásosztály legjobbjait és a sze^ gényparasztság meg a dolgozó kispolgárság százezreit. Szerző ifjúságának minden hevével bizonyítani kívánta: embermódra lehetetlen a feudalizmussal összeszövődött kapitalista Romániában élni. Eme szándékából azonban csak valami sötét, vígasztalanságot tükröző nyomorregény sülhetett volna ki, ha történetesen nem születik olyan harcos, felvilágosult ipari munkások közé, akikről csak le kellett írnia, mit művelnek, mit akarnak, mit tudnak, mire vágyakoznak, hogy első írásai is jóval többnek bizonyuljanak a mult puszta tagadásánál. A régi és új olvasó ebben a könyvben voltaképpen a romá-nmi munkásmozgalom erdélyrészi leírását kapja a válság éveiből, amikor is a föld alá kényszerített kommunista pártnak sikerült az új vérengzésre készülő imperialisták terhei alatt