Nincsenek messze a mezők [antikvár]

Az olvasóhoz A hajó ott horgonyzott még mozdulatlanul a kikötőben. Óra volt már hátra mindössze az indulásig. Az ötvenezer tonnás tengerjárón a födélzet korlátjának támaszkodva huszonnégy ember állott. A vizet, az előttük elterülő várost és a messzeséget nézték. Ez a huszonnégy ember - 1920 márciusát írták - úgy találta, nincs keresnivalója többé azon a területen, amelyet a civilizáció és a kultúra Európa néven ismert és Európának nevezett. Ez a huszonnégy ember nem hazát és földrészt akart cserélni, amikor erről a kis darab magyar földről elindult. Az életet kereste. Az igazság nagy ábrándját hajszolta, amikor a kalanddal a maga részéről külön is meg akarta bélyegezni azt a lelkiismeretlen és kegyetlen végzést, amellyel a győzők halálraítélték nemzetüket.