Noé bárkája [antikvár]

Részlet: Öreg, romantikus város. A Mecsek-hegység oldalában festői asszimetriával nyújtózkodnak el a házsorok. A székesegyház négy tornya, mint egy középkori kolostor-erősség. Török mecset, minaret, fenn a hegyen kis kápolna, emlékkeresztek, öreg romok, barátságos szőlők, őszi hervadásban pirosló erdők, fehér villákkal, lugasokkal, présházakkal... nyáron selyemzöld füvet simogat a szellő ... rózsakertek a napos oldalon, itt-ott még a fügefa is megél, a tenger nincs messze, a déli szél meleg áramlatokat hoz a Balkán felől... valósággal tropikus levegő. A hegyről szüntelenül csorog a viz az utcákon, záporeső idején nagy hidakat tolnak ki, hogy az emberek járni-kelni tudjanak a városban, minden utca meredek, kavicsos, szűk, árnyékos, csendes, finom, kedves kis családi házakkal, amelyek alatt reggel és délután a pereces sipja szól. Kinyilnak az ablakok és a háziasszony fehér karja kinyul, hogy a kosárból beemelje a friss, meleg, ropogós süteményt...