Nők férfi nélkül [antikvár]

Sokat bírnak az orosz nők. Ők a háborús hátország szótlan hősei, a hagyományok csöndes átmenekítői az öröknek hitt szovjet korszakba, ők tartják a lelket a rászorulóban, szeretnek, megértenek, tűrnek, remélnek. Túlélnek. Akkor is, ha belehalnak a sorsukba. Ahogy Jelena Csizsova hősnője, a kis faluból Pétervárra származó Antonyina. Az egyszerű lány gyorsan elkábul a jó beszédű nagyvárosi férfi szép szavaitól. Miután úgy marad, mindenét odaadná, hogy jól nevelje a kislányát. A tervteljesítéses verseny lázában égő ötvenes években egyedül álló anyaként persze alig tud lépést tartani az átlaggal, így rábízza magukat a társbérletben élő három öregasszonyra, a nagyikra, akik aztán felnevelik Szüzannocskát. Az ő rideg, letűnőben lévő, vagy épp megújuló, történelmi fordulatokat és apró örömöket rejtő, tragikomikus világukról szól ez a megrendítő, hittel és reménnyel áthatott, a 21. századba átívelő történetfüzér.