Norah, gyere haza! [antikvár]

Reta Winters 44 éves, és elmondhatja, hogy életében eddig minden sikerült: szerető család és kedves barátok veszik körül, munkájában sikeres. Egy napon azonban a cukormáz megreped: egyik leányát az utcán kuporogva pillantja meg, amint kéreget. Nyakában egy tábla, amelyre ennyit írtak: jóság. Mi történt e látszatra kiegyensúlyozott családban? Mi baja Norahnak, miért maradt ki az egyetemről? Miért épít külön világot magának? A Pulitzer-díjas írónő e katasztrófa tükrében megkísérli kideríteni: mi dúlhatja fel a lelkeket - különösképpen a nőkét, akár tizenévesek, akár megállapodott családanyák, avagy idős egyedülállók. Miközben a választ keresi, a korunkbeli élet számos ismeretlen vagy homályos zugába enged bepillantást, és csak hosszas vívódás után talál rá a feleletre. Beléptem a középkorúság első éveibe, és van egy tizenkilenc éves lányom, aki fedél nélkül él. Nincs szükségem már a báj jó hírére, az oltalmazó halványlila árnyékokra és kontúrokra. Talán soha nem is volt szükségem. ...és ha egy újságíró személyes kérdéssel szegez a székemhez - "Mondja csak, Mrs. Winters, hogyan képes egyensúlyt teremteni hivatása és magánélete között?" -, akkor frissen begyakorolt kemény pillantásommal bámulok vissza rá. Hogy hogyan teremtek egyensúlyt? Festett szemöldök fel. Mégis, miféle kérdés ez?