Norma [antikvár]

A temetés után semmi sem tért vissza a régi kerékvágásba, pedig Norma még azzal hitegette magát, hogy ez lehetséges, amikor a meghívottak menetének végére maradt, és egy óvatlan pillanatban a temető kapuja felé vette az irányt. Anya nem venné rossz néven, hogy már hívja a taxit, a többiekkel meg Norma nem törődött: az alig ismert rokonokkal, az örökösök mesterkedésével és a Naakka-ház sorsával, melyet előbb-utóbb majd felemlegetnek a karjalai pirogok és szendvicstorták között, miközben a nagyi közbe-közbeszúrja töredezett emlékezete szőtte észrevételeit. Ö most maga mögött hagyja ezt a bohózatot, megpróbál visszatérni a hétköznapokba, és szembenéz mindazzal, amit anya halála jelent, nem fogja többé elkerülni a helyeket, melyek rá emlékeztetik. Nem fog többé elkésni a munkából, nem megy taxival metró helyett, és nem tör ki belőle reggelente a sírás, miközben a vasfogú fésűvel tépi a haját. Nem felejt el eleget enni és inni, és nem hagyja, hogy a hétköznapi élete, melyet anya és ő közösen építettek fel fáradságos munkával, összeomoljon. Másnap reggel úgy készül fel a munkanapjára, ahogy azelőtt: leszedegeti a bolyhokat a blúza hátáról, a kézitáskájába babaolajat készít a göndör fürtök megzabolá-zására, Diapamot és Postfant a test és a lélek megnyugtatására, és egy úti méretű