Nőt akarunk! [antikvár]

Részlet a könyvből: "(Mindjárt jövünk) Hoppá! De ezt csak így magamban mondtam, mert továbbra is észrevétlen akartam maradni. Éppen egy fa mögött húztam meg magam. Csak azt nem vettem észre, hogy csemete. (A fa.) Márpedig nagy pocakkal az nem sokat ér. Így aztán a Grimbusz Titusz barátom (barátom?) végső soron a bőrdzsekim gombjairól ismert fel. Örültem is meg nem is. Örültem, mert a Titusszal - anno - együtt jöttünk be a honfoglalókkal. Nyereg alatt puhítottuk a húst és ittuk a kumiszt. A Titusz már akkor is ez utóbbiban jeleskedett, aztán most meg már válogat a sörök között. Megjegyzem: nem finnyás. Lényeg a lényeg, elég régi szálak kötnek hozzá. Ha így megy tovább, kötelék lesz belőle. Viszont nem is örültem. Ennek pedig jó oka volt. Megmondom, hogy mi. Sok más - szerintem zseniális - cikk és könyv mellett írtam egy fő könyvet is. A címe: Nőt akarok! (Válasz Terézanyunak) Ez eléggé kiverte a biztosítékot. A szakemberek, azt hiszem, úgy mondják, megosztó volt. Magyarán: kinek tetszett, kinek meg nem. Szerintem ez mindennel így van, de ebbe most ne menjünk bele."