Növekvő hold/Szerelmi ajándék/Szüret [antikvár]

Részlet a tartalomból: "Egyedül mendegéltem a gyaloguton a réten át, mialatt az alkony, zsugori módjára, utolsó arányát rejtegette. A nappal világossága egyre mélyebben sülyedt alá a sötétségbe és az özvegységre jutott föld, amelynek termését betakaritották, némán pihent. Hirtelen egy fiu hangja szállt az ég felé. Áthatolt a láthatatlan sötétségben, otthagyva éneke nyomát az est csöndjében. Falusi otthona ott feküdt a pusztaság végén, a cukornádföldön tul, a banán és a karcsu arekapálma, a kókuszdió és a sötétzöld kenyérfák árnyékai közé rejtőzve..."