Növekvő hold/Szerelmi ajándék/Szüret [antikvár]

Részlet a könyvből: Egyedül mendegéltem a gyalogúton a réten át, mialatt az alkony, zsugori módjára, utolsó aranyát rejtegette. A nappal világossága egyre mélyebben sülyedt alá a sötétségbe és az özvegységre jutott föld, amelynek termését betakarították, némán pihent. Hirtelen egy fiu éles hangja szállt az ég felé. Áthatolt a láthatatlan sötétségen, otthagyva éneke nyomát az est csöndjében. Falusi otthona ott feküdt a pusztaság végén, a cukornádföldön tul, a banán és a karcsu arckapálma, a kókuszdió és a sötétzöld kenyérfák árnyékai közé rejtőzve. Megálltam egy pillanatra magányos utamon a csillagfénynél s magam előtt láttam elterülve az elsötétült földet, amint karjaival körülfog számtalan otthon t, bennük bölcsőkkel és ágyakkal, anyai szívekkel és esti lámpákkal és fiatal életekkel, melyek örvendeznek olyan örömmel, mely mitsem tud róla, hogy mily értékes a világnak.