Novellák [antikvár]

Részlet a kötetből: Sziv az emberek között Amikor a kisozori erdőkben lebontották a pálosok rég elhagyott zárdáját, a sötét, föld alá elnyúló kápolnában fekete fa-szobrot találtak, mely arccal az oltáron hevert s kinyújtott karjával a felső márványlapot fogta át. A kisozoriak hátára fektették a szobrot s bár az orra, a palást alól kibúvó bal lába és a térde csonka volt, még sem tüzeltek be vele, hanem a polgármesteri fáskamra sarkába állították és tovább lopták a köveket, meg a téglákat a pálosok szétvert falaiból. Ekkor történt, hogy a polgármesternő, asszonyi hivatásának éppen hetedik hónapjában, levélírás közben annyira megijedt a szobájába váratlanul betoppanó polgármestertől, hogy alig volt ideje a levelet az asztal alá rejtenie, heves sírógörcsöket kapott s rögtön az ágyba feküdt. Az orvos némi digitálist irt elő, de ilyen állapotban a polgármesterné-asszonyok is inkább szamócát, málnát, ananászt, vagy valami ártatlanabb dolgot szoktak megkívánni, mint éppen digitálist. Az ozori kivétel volt."