Novellák és elbeszélések [antikvár]

Részlet a kötetből: MUMU Moszkva egyik mellékutcájában, félemeletesre épített, fehéroszlopos szürke házban, amelynek erkélye már dülledezett, számos cselédjétől környezve, élt valamikor egy özvegy úrnő. Fiai Péterváron szolgáltak, leányai férhezmentek; ő maga ritkán távozott el hazulról s elzárkózottan élte le sivár és unalmas öregségének utolsó éveit. Életének nappala, amely örömtelen és borús volt, már régen letűnt, de bizony estéje is sötétebb volt az éjtszakánál. Cselédjei között a legfigyelemreméltóbb egyéniség Garaszim udvari szolga volt, egy ölestermetű férfi, igazi óriás, aki születésétől fogva süketnéma volt. Az úrnő faluról hozatta föl, ahol ő egyedül, testvéreitől különváltan élt kis kunyhójában és csaknem a legkötelességtudóbb jobbágy hírében állott. Rendkívüli erővel lévén megáldva, négy ember helyett dolgozott - égett keze alatt a munka, s öröm volt nézni, midőn ő szántott, miközben hatalmas tenyerét nekifeszítvén az eke szarvának, úgy tűnt fel, mintha egyedül a lovacska segítsége nélkül hasogatná a föld kemény kérgét, vagy amikor Péter-Pál napján oly romboló erővel forgatta a kaszáját, hogy akár fiatal nyírfaerdőcskét is lesepert volna tövéről, vagy amidőn serényen és .megállás nélkül dolgozott háromarsinos1 cséphadarójával, s vállának hosszúkás és dagadó izmai emelőhöz hasonlóan ernyedtek el és feszültek meg. Állandó szótlansága ünnepies jelentőséget kölcsönzött szűnni nem akaró munkájának.