Bővebb ismertető
Részlet:"
A NÉHAI BÁRÁNY
Az napról kezdem, amikor a felhők elé harangoztak Bodokon. Szegény Csűri Jóskának egész hólyagos lett a tenyere,
míg elkergette a határból Istennek fekete haragját, melyet
a villámok keskeny pántlikával hiába igyekeztek beszegni pirosnak.
Minden érezte az isten közeledő látogatását, a libák felriadtak éji fekhelyeiken és felrepülve gágogtak, a fák recsegve hajladoztak, a szél összesöpörte az utak porát s haragosan csapkodta fölfelé. A Csökéné asszonyom sárga kakasa fölszállt
a házfedélre és onnan kukoríkolt, a lovak nyerítettek az istállóban, a juhok pedig egy csomóba verődve riadoztak az udvarokon.
Hanem a harangszó, mely fönségesen rezgett a viharban,
egy kis eső híján, s az is inkább használt, mint ártott, elfordította a veszedelmet. A kísértetiesen szaladó búzavetések és kukoricaszárak megállottak, lassankint kitisztult az ég, s csak a megdagadt Bágy hömpölygő vize, mely sziláján, zúgva vágtatott
a kertek alatt, mutatta, hogy odafönn Majornok, Csoltó környékén nagy jégeső volt, vagy talán felhőszakadás.
No, ha most ez egyszer ki nem csap az a patak s ki nem önti
a bodokiakat, mint az ürgét, akkor mégis jó dolog keresztény
katolikus falunak lenni - lutheránus vidéken.
Megnépesült a part, s itt-ott megvillant egy-egy ásó vagy
kapa. Az öreg Sós Pál még csáklyát is hozott. Á gazdák barázdákban eresztették le a folyóba az esővizet. Csak aztán vissza
ne térjen, többedmagával!
Piszkosan hömpölygött alá az ár, s a partok tömött fűzfabokrairól nemcsak a leveleket tépdelte le alul, de a kérget is lehámozta, itt-ott kirepedt az olvadékony földből egy darab s elmállt a vízben. Hajnalra szélesebb csipke szeli majd a határt,
s a cikcakkjai is újak lesznek!