Nászutasok a légypapíron [antikvár]

Kiadói borítója kopottas, sérült.
Az olvasó az élet legédesebb titkával, a játékkal fog találkozni… sokszor a nevetéssel is, vagy inkább a nevetést megelőző ráismeréssel: Lám-lám, mennyi furcsa bolondság van e világon, ez emberekben, mennyi olyasmi, ami előtt gyanútlanul megyünk el nap nap után… „Az ember, ha mégoly biztosan áll is a lábán, mihelyt egyet lép, reszkírozza a hasraesést” – mondja bevezetőjében az író. A groteszk a főhőse e kötetnek, a hasra esett valóság, mely azonban korántsem ingerel mindig kacagásra. Mert kivetkőzve midnen emberi formájából, olykor felismerhetetlen szörnyeteggé duzzad, ilyenkor azért kell fejére állítani, a hasra feketetni, hogy megközelíthessük, szemügyre vehessük, s végül is – egy jó nagyot lélegezve – elbánjunk vele.