Nulladik lépés [antikvár]

E'tű(nó)dök(ör) (előszóm helyett) A valamin még innen, a semmin túl, néha csak ülök, s örülök. Nyáron a tengernek, máskor meg valami másnak, jólesik olykor elnézni a gyönyörök konok áskálódását. Támadni és élvezni emberi dolog, elmúlik az elmúlással. Éberségünk a kínnal-keservvel épített nagyfalak árnyékában alussza a legkiadósabbakat, van olyan hely, ahol még a szavakra is vámot vetnek, s jajj a szóvirágos kedvű embernek. Ki mint veti első malomkövét, úgy lesz belőle őr-lő, vagy őr-lemény, vannak, akik mégis nekivetkőznek. Félre bánat, félre vám, mondják szemberöhögve a vámőrt, ki seggükben vámol.