Numa Roumestan/Tartarin [antikvár]

Az ötvenes évek közepén, valamelyik februári napon, egy közellátó, fázékony, éhes fiatal ember érkezett Párisba, félénken szorongatva zsebében az utolsó két frankját. Tizenhat éves volt; Nimes-ből jött, a "dallal telt mezők" vidékéről; az irodalomnak és az irodalomból akart élni. A pályaudvaron a bátyja várta, s gyalog mentek a Quartier Latin felé; a fiatalabbik testvér podgyászát egy hordár targonczán vitte utánok. Az idősebbik testvér, bár öccse szemében gazdagnak tünt fel, a kocsi fényűzését még nem engedhette meg magának. Titkári állást töltött be egy öreg úr mellett, a ki az emlékiratait mondta tollba neki, s e munkájáért hetvenöt frank havi fizetést kapott az öreg úrtól. Ebből a hetvenöt frankból szándékoztak megélni addig, a mig a szerencse az ifjabbikra is rámosolyog. A szerencse azonban jó sokáig váratott magára. A lányos arczú fiatalabbik testvér hónapokon át dologtalanul kóborolt az Odéon körül; az egyetlen foglalkozása az volt, hogy a híres embereket leste. Verseit és czikkeit az ujságok nem közölték. Egyszer egy tizedrangú ujság megkönyörült rajta s egy czikkét elfogadta. De Orsini éppen akkor hajította el bombáját; a megbízhatatlan hírlapokat üldözni kezdték, a tizendrangú ujság megjelenését örökre eltiltották, s a czikk nem jelenhetett meg. E katasztrófa után vagy két évig az álmodozásnak és a henyélésnek élt; egyik kávéházból a másikba csatangolt s páratlanul hűséges közönsége volt a Gambetta kávéházi oráczióinak. Közben egy verskötetet állított össze, Amoureuses czímen. Házalni kezdett vele, sorra járta az összes kiadókat, de akárhányszor jelent meg, akármelyik kiadónál, csodálatosképpen mindenütt s mindig ugyanazt a feleletet kapta: "Az úr nincs itthon." Végre véletlenül megismerkedett egy obskúrus kiadóval, a kinek megtetszett a czím, s a verskötet megjelent. Ettől fogva az ujságok is közölni kezdték a czikkeit és apró elbeszéléseit; bejutott a Figaro-hoz, s az Odéon előadatta egy egyfelvonásosát. Az első színpadi siker híre Algériában érte utól, mert a bohém-élet megrendítette egészségét, s már huszonkét éves korában hozzá kellett látnia, hogy a gyógyulást keresse.