Nyár a francia Riviérán [antikvár]

Részlet a műből: EGY 1948. május 20. Ha Vera hamarabb érkezik Harrynél, az életem hirtelen megváltozik. Eve figyel és vár. Igazából odakint kellene lennie, lekapkodni a lepedőket a kötélről, mielőtt teljesen eláznak, de a végtagjait mintha a kanapéhoz bilincselték volna. A tekintetével két esőcseppet követ, amelyek lefelé haladnak az ablaküvegen, míg apró tócsába nem futnak össze a legalján. Vera összeolvad Harryvel, azaz végül nem győzedelmeskedett. Múló csalódottság rándulása. De vajon nem az fog-e számítani, hogy a háromból melyik a legjobb? Dehogynem, nagyon is. Eve merőn nézi az ablaktábla felső peremét, amíg meg nem lát két valószínűbbnek látszó cseppet, amiket Bertnek és Louisának nevez el. Ám még mielőtt elérnék az alsó peremet, megzavarja a csengő éles hangja. Mr. Wardnak, a postásnak, kerek, pirospozsgás képe van, amelyen mindig ott fénylik valamiféle mázszerű, nedves bevonat; vagy a nyári forróság miatti izzadság, vagy, mint most is, az állhatatos esőszitálás okozza. Mr. Ward barátságos és kíváncsi, mindig olyan érzése van az embernek, mintha valamiért többet várna az Eve-vei való találkozásaiktól, mint amennyit ő adni tud. - Egy van köztük a maga nevére - nyújt át egy köteg borítékot.