Nyaraló úszómedencével [antikvár]

Részlet: "Háziorvos vagyok. Délelőtt fél kilenc és délután egy óra között rendelek. Nem kapkodom el. Minden betegre húsz perc jut. Ez a húsz perc a cégérem. Melyik háziorvos szán még manapság húsz percet egyáltalán páciensre? - teszik fel a kérdést az emberek, mondják. Szeretné, ha mindenkire elég idő jutna. Várólistám van. Ha egy betegem meghal vagy elköltözik, elég egy telefon, és öt másikat találok a helyére. A betegek hajlamosak összetéveszteni az időt a figyelemmel. Azt hiszik, több figyelmet szentelek nekik, mint más háziorvosok. Pedig csak időt szánok rájuk. Amit tudnom kell, az egy perc alatt úgyis kiderül. A maradék tizenkilenc percet figyelemmel töltöm ki. Jobban mondva: a figyelem illúziójával. Egyszerű kérdéseket teszek fel. Hogy van a fia/lánya? Jobban alszik mostanában? Nem eszik túl sokat/keveset? Először a mellkasukra, azután a hátukra nyomom a sztetoszkópot. Lélegezzen mélyeket, mondom. Lassan eressze ki a levegőt. Alig figyelek oda. Legalábbis igyekszem alig odafigyelni. Belülről minden emberi testnek ugyanolyan a hangja."