Nyári zivatar [antikvár]

Részlet: Edit idegesen, belső lángtól izzó arccal ült a nagy diván sarkában. Látszólag nevetett és látszólag csevegett is mindenféle közömbös dologról, a valóságban azonban a szíve viharos dobogását figyelte. Ugy érezte, hogy most az egyszer igazán kell valaminek történnie. Valaminek, ami már előre lázassá teszi a levegőt a szobában, valaminek, ami vad lüktetéssel kergeti a vért az ereiben, valaminek, ami a hangját is el-elakasztja néhha. Ahányszor a férfi megszólalt a maga mély és meleg hangján, Edit mindig összerezzent és azt gondolta: most... Igaz, hogy a helyzet nagyon alkalmasnak látszott a vallomásra. Ebéd után volt, kellemesen álmos hangulat. A téli este korán belopta magát a nehéz posztófüggönyök mögé és a szoba mennyezetén testetlen, hosszú árnyak jártak-keltek az utcalámpa fényfoltjában. A kék alak - a leány meg a férfi - árnyékban volt, csak a cigarettájuk piros tűzpontja világított a kezük táján.