Nyitott Átjáróház [antikvár]

Tudom én, ágy lábán kuporogva sokat. Elképzelem, ahogy megindul a menet. Hídról nézek folyón menyasszony-fodrokat, szénfekete fát, naptól beszegett gyepet. Hídláb alatt fürdő hófehér lovat. Sárga ház előtt kislány - integet, nevet. Köröttem az égen csöpp lábfejlenyomat; bárányfelhőíve nem oszlik szét, lebeg. nem látják, pedig a menet már gyorsvonatsebesen hurkol a Föld köré füst-kötelet. Már örvénylik körül, s lángba borul a fogat, égni kezd vállam, hajtok lángleveleket. Ekkor talpamra húzom a lábnyomokat, s a kéklő égbe tűnve én visszamegyek.