Nyitott udvar [antikvár]

Részlet: PETREZSELYEM — Másfél kiló marhahúst, szeletnek valót, egy üveg borsót és a mozijegyet — mondotta asszonya. — Előbb a jegyet, aztán a húst, érti, fiam? — Igenis, kezitcsókolom — hajolt meg tréfásan Vencel, mintha kifutófiú volna, Összenevettek, cinkosán. Nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze: „a szokott mészárszékben, ott?", de tudta, hogy Tilda nem szereti a fölösleges és gépies kérdéseket. Az utcán jókedvűen szaporázta lépteit. Szemerkélt az eső, örült, hogy foerettjét húzta kopasz fejére és nem a kalapját. Az egyetemépülettel szemben halom petrezselyem állta el útját a járdán. Teherautóról rakták le éppen és villával hányták be egy pinceablakon. — Micsoda óriás petrezselymek — nézett meg egy-egy sápadt és püffedt szálat, rajta az üde zölddel. — És milyen sok egy helyt! . Talán valami kantin lesz itten, vagy mi? — kukkintott be az udvarra. A kapualjban meggyvörös Renault állott, a tulajdonos éppen tárta szét a kapu szárnyát előtte. Találkozott a pillantásuk. „Milyen büszkén nézel — gondolta magában Vencel —, pedig ki tudja, mire mész ki? És hogy kerülsz haza? " Nyomban megbánta gondolatát. „Miért, nekem nem eshet tégla a fejemre? Vagy nem üthet el valami? Ha kell, éppen ez az autó? ,." Csak pillanatra borult el hangulata. Aztán kisütött újra jókedve, s bevásárló hálóját lengetve tovalelbegett. 5