Nyolc boldog óra [antikvár]

Első fejezet Noelle-nek, a legjobb barátnőmnek! Hát tessék! Levél a múltbéli tőlem a jövendőbeli neked. Istenem, de furcsa leírni ezt azzal a tudattal, hogy tizenöt év múlva tényleg olvasni fogod ezeket a szavakat! A majdani Noelle Butterby! Kíváncsi vagyok, hol leszel akkor, milyen leszel. Azt hiszem, ez a lényeg, hogy leírjuk, hogy képzeljük, mit kívánunk a másik jövőjére vonatkozóan. (Nagyon ajánlom, hogy beleírd Leo DiCapriót a levelembe, Elle, és nem intézed el egy randival meg egy béna jóéjtpuszival! Párás-ablakos autós jelenetről beszélek, Boyz II Men dalokkal és kevesebb jéghegy-okozta halállal megfűszerezve, természetesen.) És most jöjjenek az én jókívánságaim neked. Majdani Noelle! Bizony van belőlük elég. Először is, remélem, hogy annyira elfoglalt vagy, hogy majdnem elfelejtesz eljönni ma este, hogy ott legyél, amikor az időkapszulát kiemelik a földből. Remélem, egyenesen a reptérről érkezel! Mondjuk Los Angelesből? Vagy Indonéziából? Vagy! Mit szólnál Queenslandhez, a dögös búvároktatók hazájához? Hát, akármi legyen is, biztos vagyok benne, hogy annyi helyen megfordultál