Nyolcvankilenc nap [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
"Kukubenkó: Ha tudom, hogy ilyen az öregség, isten az atyám, nem öregszek meg! A legmesszebbmenőkig, nem! Miért írják meg a könyvekben, milyen az öregség? G. Kiss: Míg a földem volt, szakadásig dolgoztam. Nem volt jó. Most naphosszat csak ásítok, lesem az eget, mikor lesz már este. Igy sem jó. Miből gyúrták az embert? Heigel: Hat fiút neveltem fel, mind nős. Négy unokám és három dédunokám van. Én meg ide vagyok bezárva... Hát hogyan van elrendezve ez a dolog? Fogl: Kimondom magyarul, feszülnek az ellentétek. "Ő...! Róla beszélek... Az öregnek akkor mit szabad? Levegő venni szabad? Jolánka: Megöl, Jézus testére esküszöm, megöl! Az lesz a vége. Ha már a koporsómban fekszem akkor elhiszik nekem? Gerendás: Azt mondták, észnél légy, jóember, te még miniszter is lehetsz! Ennek megfelelően add meg a becsületes választ. Kit láttál ottan működni, a Tanácsköztársaságnál?... Kukubenkó: Van egy jó magyar közmondás: ne szólj szám, nem fáj fejem. Csak ennyit akartam másodjára mondani..."