Bővebb ismertető
A író jegyzete
1942 nyarának egy forró júliusi napján jókora gyújtóballonok jelentek meg, a Csendes-óceán felől az Egyesült Államok nyugati partvidéke felé sodródva. Némelyik tovább haladt és örökre eltűnt valahol a kopár szárazföld felett. Ám olyanok is akadtak, amelyek Oregon hatalmas vörösfenyőibe ütközve lángra lobbantak, és a száraz aljnövényzetet felgyújtva elszigetelt erdőtüzeket okoztak, melyeket a helyi vadőröknek kellett eloltaniuk. A II. világháború után még sok évnek kellett eltelnie, mire a közvélemény tudomást szerezhetett e titokzatos ballonokról.
Roosevelt elnök bölcsen cselekedett, amikor a háború ezen epizódjának elhallgatásáról intézkedett, hiszen a nyugati part lakosságát amúgy is eléggé hatalmába kerítette a pánikhangulat az első háborús nyár idején. Naponta várták a felkelő nap országának invázióját a virtuálisan "Japán-tóvá" vált Csendes-óceán felől. Aligha használt volna a közmorálnak, ha értesülnek róla, hogy a japánok küldték a gyújtóballonokat ezermérföldnyire lévő Csendes-óceáni bázisaikról, hogy a háború ízét az amerikai lakossággal is megismertessék.