Nyugdíjasok [antikvár]

Részlet a könyvből. Lukovics Máté nyugalmazott székesfővárosi számtanácsos úr a budai kis kávéház ablakában ült, az elkülönített helyen. Előtte ferde vonalban a Déli pályaudvar és a sok pontos sorba állított gépkocsi. A kocsik mellett álló vezetők figyelő tekintettel kémlelnek a bejáró felé. Most jön a székesfehérvári személy, vájjon mit hoz? Már látszik, nem sokat. Két-három hordár szalad csomaggal, bőrönddel. Ez az egész. Lukovics Máté megnézte zsebóráját. Bólintott. Ez rend. A vonat pontosan öt negyvenkor futott be. De az nem rend, hogy a legények - így nevezte az asztal rendes tagjait - még nem futottak be. Gondolkozott, mi lehet a késés oka. Anyagi ok nem lehet, ma kapták a nyugdíjat s mint Radvány Manó mondaná: az asztal tagjai a mai napon anyagi képességük teljes birtokában vannak. Talán a teljesítőképesség okozza a késést. Elmászkálnak másfelé.