Nyúlketrec [antikvár]

LAPA / ANYA / HOLDPontban négykor fakó férfiak lépnek ki a kis nyomdából, hunyorgó kísértetek, míg a kinti fény úrrá nem lesz a hozzájuk tapadó benti világításon. Télen ilyenkor már sötét a Pine Street, korán jön le a sötétség a hegyről, amely Brewer stagnáló városa fölé emelkedik, de most, nyáron a csillámkőtől szikrázó gránitjárdák és az egymástól csak pettyegetett áldeszka borításaik, lombfűrésszel cifrázott, reménykedő kis tornácaik, szürke tejesüvegládáik, kormos ginkgofáik meg a járdák mellett perzselődő autóik révén megkülönböztethető sorházak mintha fényrobbanásba dermedten vibrálnának a napon. Hogy a halódó városmagot föltámassza, a tanács egész háztömböket bontatott le parkolónak, így aztán sivár, gazzal benőtt, csupa törmelék térség ömlik el a hajdani forgalmas utcák helyén, fed fel olyan templomhomlokzatokat, amelyeket messzebbről eddig nem lehetett látni, nyit új perspektívákat hátsó bejáratokra, sikátorfélékre, növeli még terjedelmesebbre a kegyetlen ragyogást. Az ég felhőtlen, mégis színtelen, ónos, lebegő páratömeg, mint a pennsylvaniai nyarakon általában, amik semmi másra nem jók, mint hogy bur-jánozzon minden, ami zöld. Az emberek még csak le sem barnulnak; megsárgulnak a rájuk száradó verejték alatt.A műszakot letevő nyomdászok között van egy férfi meg a fia is: Earl Angstrom és Harry. Az apa már majdnem nyugdíjaskorú, minden kiszikkadt belőle, arcát üresre mosták a sérelmek, és be-