Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:Bogdánszentmiklósvecsén, - nehogy abból, hogy levelére nem válaszolok, azt következtesse, mintha azt a levelet nem kaptam volna meg. Megkaptam és valóban belátom, hogy egy egyszerű autogrammot küldeni egy csinosnak mondott vidéki kislánynak igazán nem olyan dolog, hogy akármekkora elfoglaltsága mellett is meg ne tehetné az iró ur. Bár, mint kegyed nagyon helyesen sejti, én csakugyan százával kapom naponta az efajta leveleket, és hát, ha már eltalálta, mit tagadjani, bizony azzal a gúnyos (ha nem is gunnyos, mint kegyed irja) mosolylyal adom oda az inasomnak, mely a nagy humoristát annyira jellemzi. Na igen, igen, hogy annyira zaklatnak a kiadók, hát, kérem szépen, de az már túlzás, mintha semmi másra nem érnék rá, csak ezekkel tárgyalni. Kegyed, Bogdánszentmiklósvecsén, kissé nagyon is kiszínezte magának a pesti magyar iró fogalmát: az például nem igaz, hogy előcsarnokomban százával várnak a kiadók, ma is csak tizennyolc volt, talán ínég annyi se, és nem is verekedtek, nahát bejönni szerettek volna, azt nem mondom éppen, de verekedni! - ilyet ne gondoljon.