Obscuritas [antikvár]

EGYA RENDŐRFŐNÖK EGY IDIÓTA.És ez az egész egy teljesen értelmetlen baromság.Fransson felügyelő egy hosszú, dühödt szóáradat közepén tartott, és Micaela Vargas már nem bírta követni. Ráadásul pokoli hőség volt a kocsiban, odakint meg ott sorakoztak a Djursholm pompás villái.-Nem mentünk már túl? - kérdezte a nő.-Nyugi, kislány, éppenséggel nem mondhatnám, hogy ismerős vagyok errefelé - felelte Fransson, a kezével legyezve magát.Nem sokkal később begurultak egy tágas parkba, egy hatalmas, oszlopokkal díszített homlokzatú kőház elé, és Micaela egyre idegesebb lett. Ö tulajdonképpen egyszerű rendőrjárőrként dolgozott, de ezen a nyáron bevonták egy gyilkossági nyomozásba, mert rendelkezett bizonyos információkkal a feltételezett tettesről, Giuseppe Costáról. Többnyire ügyeket intézett, és egyszerűbb kutatómunkát bíztak rá. Most mégis a felügyelővel tarthatott egy bizonyos Rekke professzorhoz, aki a rendőrfőnök szerint segíteni tud nekik a nyomozásban.-Ez biztosan a felesége - mondta Fransson, és egy csinos, vörös hajú asszonyra mutatott, aki fehér nadrágban állt a teraszon, hogy fogadja őket.