Odakünn süt a nap [antikvár]

Részlet a könyvből:"Bíbor a Hertelendy-utczán ment lefelé, a város külső széléről jött s hazafelé tartott. ordas Mihálylyal, a jómódú paraszttal alkudozott napok óta, kis szőlőbirtokot szeretett volna venni, de a paraszt makacs, szívós ember volt, azt mondta, hogy bár vér nem itatta ezt a földet, de erről a föld nem tehet, viszont neki sok vére folyt el a háborúban, - s az alkudozás során pontosan előadta, hogy hol, milyen körülmények között sebesült meg, hová sodródott, miképpen menekült meg, s ha már az ő vére olyan olcsó volt, a földjét nem adja olcsón. Bíbort bosszantotta kissé ez a pökhendiség, de ettől nem lehet rosszabb a föld s nem változott meg a mult sem, hogy ő kétszer sebesült meg, először hadnagy korában Galicziában, másodszor főhadnagy korában a Doberdón, s így a vértelen szőlejére s véres emlékeire büszke paraszt gőgje vele szemben egészen jogosulatlan volt, - mégis legjobban az bántotta, hogy a felesége már több ízben tudakolta, mi lesz a szőlővel. A feleségének akarta megvenni a Biborcz határában elterülő tíz holdat; eleinte meglepetésnek szánta a születésnapjára, de aztán véletlenül elszórta magát s most már szerette volna valóra váltani az igéretét."