Őfensége és a szerelem [antikvár]

Részlet a könyvből: János herceg megismeri a nőket A hercegi palota könyvtárszobájának öreg órája mély hangon ütötte az éjfélutáni egyet. Mintha áment mondott volna arra a komoly kijelentésre, amely az imént hangzott el Eleonora hercegnő férfiasan kemény ajkairól. - Önre bízzuk tehát János herceget, ezredes úr. Már holnap elutazik vele és megmutatja neki a világot. Justus tanár úr is önökkel megy, de ő lágy ember, a felelősség főként önt terheli, ezredes úr. - Oh, fenséges hercegnő - hajtotta meg fejét Hartegg ezredes. - No, no - folytatta az anyahercegnő - a missziója nem könnyű. János herceg teljesen tapasztalatlan. Nőre még álmában sem gondolt soha. S ez rendjén is volt bizonyos korig. De most már a herceg túl van azon a koron, s bár őszintén írtózom attól a gondolattól, hogy rajtam kívül más nő képét hordja a szívében, hacsak futó napokra is, mégis be kell látnom, hogy az eddigi gyermekéletét tovább nem folytathatja. Hiszen ha Célia nagyhercegnő már abban a korban volna! De őt még nyolc év választja el attól az időtől, hogy Jánosom hitvese lehessen és beteljesüljön az a nász, amely a Stahlbourg és Aalbach házat örökre összeköti. S még nyolc évig nem maradhat János herceg gyermek. No, ugyebár, értik?...